2017. november 5., vasárnap

Ta'Silg (Marsaskala-Marsaxlokk) Walk_2017.11.02.

Mai 11 km-es túránk a sziget déli részére vezetett. Erre felé nem kirándultunk még, kivéve egy alkalommal de akkor csak a halpiacot néztük meg Marsaxlokkban. (2015.03.08. bejegyzés) Volt minden ami kell, csodás tenger, napsütés, pálmafák, hátunk mögött fekete fellegek. De esni már csak akkor kezdett amikor buszra szálltunk hazafelé.

A szokásos Qawra – Valletta buszozással indítottunk. Hiába volt hétköznap két busznak így is integettünk... sok a turista. A harmadikkal végre eljutottunk a fővárosba, ahonnan a 91-essel mentünk tovább Marsaskalába. Ezen már kevesen voltak és a forgalom is mérsékeltebb volt.

A kezdőpont a marsaskalai Parish Church volt, sétánk a promenádon vezetett. Az öbölben kis csónakok ringatóztak a vízen, sütött a nap, a járda tiszta volt, alig voltak az utcán, minden nagyon békés és csendes volt. Nem láttunk szállodát. Volt egy nagyobb de az bezárt, nem értjük miért, a sziget déli része is szép, van látnivaló, strandok is a parton, Valletta 30-35 perc busszal. Hmm. Furák. Kolléganőm se tudta megmondani az okát, pedig Ő délen lakik.


 Az öböl túloldalán a Templom
 Promenad

Első, úgymond megállónk, a St. Thomas Tower volt. Na ezzel szemben a parton van az üres elhagyott épület, ami valaha szálloda volt. A Torony 1614-ben épült, az ütegek 1715-ben kerültek bele.

Gollam graffiti az elhagyott szállodán

Sétánkat a tengerparton folytattuk tovább, a szép időben, bár ekkor már fekete fellegek jelentek meg. Bíztunk benne, hogy nem ér utol minket a countryside-on az eső.



Elhagyva Marsaskalát St. Thomas bay felé vettük az irányt. A domb tetejéről csodás kilátás tárult elénk.

 

Az egész túrát itt árnyékolta be számomra teljesen érthetetlen dolog, vagyis a helyiek idióta, vadászatnak nevezett madárgyilkolása. Iszonyat dühös lettem, hiszen életembe először láttam olyat, hogy apró madarakat (verebek, kanárik, vásárolt kis madarak) tenyérnyi ketrecekbe zárnak - több százat, ezret, összesen ki tudja mennyit- ezeket magas rudakra teszik, és a bezárt kis állatok hangjára odarepülnek a költöző madarak, amit aztán ezek lepuffantanak. Hányinger! Ott pöffeszkednek a lesek alatt és várnak. Az út tele volt sörét hüvellyel....gáz. Szóval kicsit ez beárnyékolt mindent ezután.


Fort Delimara felé vettük az irányt, egy Nature Parkon át, ahol a 19. században épült St. Paul's Battery található, mely ma kutyamenhely.


Az erőd előtt megnéztük az öbölben épült, Delimara Power Station-t, ez egy gázerőmű. Láttunk folyékony-gáz tároló hajót, és az erőművet.


Fort Delimarát, az angolok építették a XIX. század második felében. 1906 óta ágyúk nélkül volt, az 1960-es évekig használták, ma már üres. Omladozik alatta a szikla így maga az épület is.


A félsziget végén van egy világítótorony is. Majd visszafelé sétáltunk, és még megnéztünk Tas-Silg templomot, mielőtt Marsaxlokkba értünk volna, ami egyben a túra végét is jelentette.


Itt ittunk egy kávét a piac mellett, és az esőben, ami csak utolért, megvártuk a 81-es buszt amivel visszatértünk Vallettába.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése