BAHRIJA WALK

Idei első túránkat május 01-én tettük meg. Bugibbából a 186-os busszal elutaztunk Rabatig, majd innen sétálva kerestük meg a kiindulási pontot Fiddient. 

 Római Villa romjai Rabat

Az idáig vezető út, elég forgalmas volt, vigyázni kellett az autó forgalomra. Bár a táj már itt is szép volt, nem a megszokott beépített területek. Fiddien és Bahrija között még mindig az autóúton gyalogoltunk, bár itt már találkoztunk más túrázókkal is.

Bahrija egy pici település, egy templommal, pár bolttal, és természetesen a Munkáspárt kocsmájával ami 1-jén is nyitva volt, a település végén van egy nagy tér, ott zajlott az élet a 3-om étteremben. Itt van a település iskolája is.

Bahriját elhagyva jött az igazán szép terep.

Még egy nádas szerűn és kis patakon is átkeltünk, na jó épp csörgedezett a víz, de ez itt Máltán nagy szó! Voltak sziklák, kicsi virágok, meg nagyobbak is, itt-ott fű, és békés csend meg jó levegő.

 A nádas és a "patak"

A kilátás pedig lélegzetelállítóan szép a tengerre, Migra l-Ferha Valley-nél.

Majd megnéztük az Imtahleb Chapelt és folytattuk túránkat Rabat felé.

 Fa madárfészkekkel

Cirka 13 km tettünk meg, napsütésben, kicsit szeles időben, kellemesen (vagyis inkább nagyon) elfáradva, de a mindennapok mókuskerekéből kiszakadva, élveztük ezt a 4 órás kis sétát. A képekért köszönet férjemnek!

Ta'Silg (Marsaskala-Marsaxlokk) Walk_2017.11.02.

Mai 11 km-es túránk a sziget déli részére vezetett. Erre felé nem kirándultunk még, kivéve egy alkalommal de akkor csak a halpiacot néztük meg Marsaxlokkban. (2015.03.08. bejegyzés) Volt minden ami kell, csodás tenger, napsütés, pálmafák, hátunk mögött fekete fellegek. De esni már csak akkor kezdett amikor buszra szálltunk hazafelé.

A szokásos Qawra – Valletta buszozással indítottunk. Hiába volt hétköznap két busznak így is integettünk... sok a turista. A harmadikkal végre eljutottunk a fővárosba, ahonnan a 91-essel mentünk tovább Marsaskalába. Ezen már kevesen voltak és a forgalom is mérsékeltebb volt.

A kezdőpont a marsaskalai Parish Church volt, sétánk a promenádon vezetett. Az öbölben kis csónakok ringatóztak a vízen, sütött a nap, a járda tiszta volt, alig voltak az utcán, minden nagyon békés és csendes volt. Nem láttunk szállodát. Volt egy nagyobb de az bezárt, nem értjük miért, a sziget déli része is szép, van látnivaló, strandok is a parton, Valletta 30-35 perc busszal. Hmm. Furák. Kolléganőm se tudta megmondani az okát, pedig Ő délen lakik.

 Az öböl túloldalán a Templom

 Promenad

Első, úgymond megállónk, a St. Thomas Tower volt. Na ezzel szemben a parton van az üres elhagyott épület, ami valaha szálloda volt. A Torony 1614-ben épült, az ütegek 1715-ben kerültek bele.

Gollam graffiti az elhagyott szállodán

Sétánkat a tengerparton folytattuk tovább, a szép időben, bár ekkor már fekete fellegek jelentek meg. Bíztunk benne, hogy nem ér utol minket a countryside-on az eső.

Elhagyva Marsaskalát St. Thomas bay felé vettük az irányt. A domb tetejéről csodás kilátás tárult elénk.

 

Az egész túrát itt árnyékolta be számomra teljesen érthetetlen dolog, vagyis a helyiek idióta, vadászatnak nevezett madárgyilkolása. Iszonyat dühös lettem, hiszen életembe először láttam olyat, hogy apró madarakat (verebek, kanárik, vásárolt kis madarak) tenyérnyi ketrecekbe zárnak - több százat, ezret, összesen ki tudja mennyit- ezeket magas rudakra teszik, és a bezárt kis állatok hangjára odarepülnek a költöző madarak, amit aztán ezek lepuffantanak. Hányinger! Ott pöffeszkednek a lesek alatt és várnak. Az út tele volt sörét hüvellyel....gáz. Szóval kicsit ez beárnyékolt mindent ezután.

Fort Delimara felé vettük az irányt, egy Nature Parkon át, ahol a 19. században épült St. Paul's Battery található, mely ma kutyamenhely.

Az erőd előtt megnéztük az öbölben épült, Delimara Power Station-t, ez egy gázerőmű. Láttunk folyékony-gáz tároló hajót, és az erőművet.

Fort Delimarát, az angolok építették a XIX. század második felében. 1906 óta ágyúk nélkül volt, az 1960-es évekig használták, ma már üres. Omladozik alatta a szikla így maga az épület is.

A félsziget végén van egy világítótorony is. Majd visszafelé sétáltunk, és még megnéztünk Tas-Silg templomot, mielőtt Marsaxlokkba értünk volna, ami egyben a túra végét is jelentette.

 

Itt ittunk egy kávét a piac mellett, és az esőben, ami csak utolért, megvártuk a 81-es buszt amivel visszatértünk Vallettába.

Girgenti Walk (Buskett – Siggiewi) 2017.10.22.

Következő túránkat már őszre időzítettük, ennek oka, hogy a nyári hónapokban (június, július, augusztus és még szeptemberben is) iszonyat meleg van itt Máltán, 35-40 fokban valahogy nincs kedvem túrázni.

Qawrából indultunk a 186-os busszal mentünk először Rabatig. A busz pontosan érkezett, ülőhelyünk is volt. Rabatba így időben érkeztünk ahonnan a 201 -el folytattuk utunkat Dingli irányába, a Baslija megállónál szálltunk le, hogy megközelítsük a kiindulási pontot Buskett Gardent.

Itt az utat egy kedves helyi úr mutatta meg és egy cukker cicus.

Buskett Garden felé szép falusias tájon vezetett az út.

Buskett Garden, máltai kolléganőim előre szóltak vasárnap itt sokan vannak, mennek kirándulni, barbeqjuzni a családok. Na a bejáratnál majd hanyatt vágtam magam akkora volt a tömeg, mint sok-sok kis hangya vonultak be a kertbe. No akkor ezt most itt kihagyjuk, majd visszajövünk hétköznap és sétálunk egyet, mivel állítólag nagyon szép. 

 

A zöld színű túraútvonalat kellett követnünk, amit megtaláltunk jelet meg is örökítettük.

Első megállónk a Clapham Junction (prehistoric cart curts) volt. Az úgynevezett keréknyomok (angolul cart ruts) Málta legismertebb és legtitokzatosabb archeológiai emlékei közé tartoznak. Keletkezésük idejét általában a kőkor végére vagy a bronzkorra teszik, bár nagyon eltérő elméletek is születtek. Az egymással többnyire párhuzamosan futó, több kilométer hosszan a felszíni mészkőbe vájt nyomok eredete és rendeltetése sok kutatót foglalkoztat.

Innen folytattuk az utat a vidékies környezetben, hála az égnek erre már nem voltak emberek, túrázni nem szeretnek annyira a helyiek. Láttunk viszont szépen megművelt földeket, ahol még aznap is szorgos kezek végezték a munkát, tisztaság és friss levegő kísérte utunkat. Meg legyek....

Láttunk kőbányát is.

Következő megállónk a Laferla Cross (Laferla Kereszt) és az Annunciation Church volt. Az eredeti keresztet 1903-ban emelték. A keresztet többször helyreállították, általában a károsodás és lebomlás miatt, de időnként összeomlott. Az 1903-as Laferla keresztet 1963-ban bronzra és vasra erősített olasz replika váltotta fel. Az erózió által veszélyeztetett keresztet 1984-ben a helyi kézművesek helyreállították.

Sajnos a kereszthez és a kápolnához vezető lépcső le volt zárva, így csak távolról tudtuk megnézni és fotózni. A hely Nagypénteken és Nagycsütörtökön népszerű zarándokhely.

Utunk továbbra is csodás vidéki környezetben folytatódott, láttunk szőlőt, olívafákat, és a kereszt mellől beláttuk a sziget nagy részét is.

Őt itt valamilyen oknál fogava felaksztották. Szegény nyusziii

Mielőtt célhoz értünk volna, még megálltunk il-Kappella tal-Providenza-nál ahol a Church of Our Lady of Divine Providence áll.

Sajnos a temlom zárva volt, így bemenni nem tudtunk. Rövid pihenő után Siggiewi felé vettük az irányt ami a végállomás volt.

A táj szép volt, megcsodálhattuk a máltai építészet találékonyságát is, amikor a kövekből épült kerítésbe kitoldásként egy tűzhely is kerül. A távolban nagyra nőtt fikusz fákat és pálmákat is fotóztunk.

Siggiewiben a Templom mellett találtunk egy buszmegállót ami épp jó volt, hogy visszatérjünk Rabatba a közel 8 km-es vagy a kitérőkkel inkább hosszabb túra végén.