Következő
túránkat már őszre időzítettük, ennek oka, hogy a nyári
hónapokban (június, július, augusztus és még szeptemberben is)
iszonyat meleg van itt Máltán, 35-40 fokban valahogy nincs kedvem
túrázni.
Qawrából
indultunk a 186-os busszal mentünk először Rabatig. A busz
pontosan érkezett, ülőhelyünk is volt. Rabatba így időben
érkeztünk ahonnan a 201 -el folytattuk utunkat Dingli irányába, a
Baslija megállónál szálltunk le, hogy megközelítsük a
kiindulási pontot Buskett Gardent.
Itt
az utat egy kedves helyi úr mutatta meg és egy cukker cicus.
Buskett
Garden felé szép falusias tájon vezetett az út.
Buskett
Garden, máltai kolléganőim előre szóltak vasárnap itt sokan
vannak, mennek kirándulni, barbeqjuzni a családok. Na a bejáratnál
majd hanyatt vágtam magam akkora volt a tömeg, mint sok-sok kis
hangya vonultak be a kertbe. No akkor ezt most itt kihagyjuk, majd
visszajövünk hétköznap és sétálunk egyet, mivel állítólag
nagyon szép.
A
zöld színű túraútvonalat kellett követnünk, amit megtaláltunk
jelet meg is örökítettük.
Első
megállónk a Clapham Junction (prehistoric cart curts) volt. Az
úgynevezett keréknyomok
(angolul cart ruts)
Málta legismertebb és legtitokzatosabb archeológiai emlékei közé
tartoznak. Keletkezésük idejét általában a kőkor végére vagy
a bronzkorra teszik, bár nagyon eltérő elméletek is születtek.
Az egymással többnyire párhuzamosan futó, több kilométer
hosszan a felszíni mészkőbe vájt nyomok eredete és rendeltetése
sok kutatót foglalkoztat.
Innen
folytattuk az utat a vidékies környezetben, hála az égnek erre
már nem voltak emberek, túrázni nem szeretnek annyira a helyiek.
Láttunk viszont szépen megművelt földeket, ahol még aznap is
szorgos kezek végezték a munkát, tisztaság és friss levegő
kísérte utunkat. Meg legyek....
Láttunk
kőbányát is.
Következő
megállónk a Laferla Cross (Laferla Kereszt) és az Annunciation
Church volt. Az eredeti keresztet 1903-ban emelték. A keresztet
többször helyreállították, általában a károsodás és
lebomlás miatt, de időnként összeomlott. Az 1903-as Laferla
keresztet 1963-ban bronzra és vasra erősített olasz replika
váltotta fel. Az erózió által veszélyeztetett keresztet
1984-ben a helyi kézművesek helyreállították.
Sajnos
a kereszthez és a kápolnához vezető lépcső le volt zárva, így
csak távolról tudtuk megnézni és fotózni. A hely Nagypénteken
és Nagycsütörtökön népszerű zarándokhely.
Utunk
továbbra is csodás vidéki környezetben folytatódott, láttunk
szőlőt, olívafákat, és a kereszt mellől beláttuk a sziget nagy
részét is.
Őt itt valamilyen oknál fogava felaksztották. Szegény nyusziii
Mielőtt
célhoz értünk volna, még megálltunk il-Kappella
tal-Providenza-nál ahol a Church of Our Lady of Divine Providence
áll.
Sajnos
a temlom zárva volt, így bemenni nem tudtunk. Rövid pihenő után
Siggiewi felé vettük az irányt ami a végállomás volt.
A
táj szép volt, megcsodálhattuk a máltai építészet
találékonyságát is, amikor a kövekből épült kerítésbe
kitoldásként egy tűzhely is kerül. A távolban nagyra nőtt
fikusz fákat és pálmákat is fotóztunk.
Siggiewiben
a Templom mellett találtunk egy buszmegállót ami épp jó volt,
hogy visszatérjünk Rabatba a közel 8 km-es vagy a kitérőkkel
inkább hosszabb túra végén.
