Mdina és Rabat múzeum túra...

Nemrég újra ellátogattunk Mdinába és most Rabatba is, a cél néhány Múzeum meglátogatása volt és ebédelni valami jó kis helyen.

Mdinával kezdtünk, a „csendes város” egyik kedvenc itt a szigeten, a fallal körülvett városban alig pár százan laknak csodaszép palotákban, minden egyes alkalommal újabb élmény sétálni a falak között, és a városfalról varázslatos a panoráma.

Mi azonban fejünkbe vettük, hogy múzeumokat nézünk. A városkapun belépve jobbra található a Természettudományi Múzeum ezt anno 12 éve a nászúton kihagytuk. Hááát most se voltam odáig. 5 euró a felnőtt belépő, de szerintem nem ér annyit az egész. A kiállítás nagy része a 60-as évekből való, azaz azóta tutti nem nyúltak hozzá...okés értem én, hogy például a geológiai rész nem változik, de modernizálni azért lehetne, akkor talán élvezhetőbb lett volna. A harmadik emeleten a madaras rész már újabb keletű, és jobb is. 

 

Ezután a 12 éve még élvezetesnek talált Medieval Times felé vettük utunkat, kb. 3 szor jártunk körbe egy tömböt mire egy kis kávézó és ajándékboltból megtaláltuk a kiállítás felé vezető utat is. A belépő itt is 5 euró volt fejenként. És most nem ájultunk el. Gyakorlatilag ugyanazt láttuk mint 12 éve, semmit se változtattak rajta....ez van. Én bemásztam a viaszbábuk közé, Anti is be akart, de nála megszólalt a riasztó :D. Szerintem ez se ér meg ennyi pénzt hiszen 20 perc alatt végig jártuk a középkort megidéző viaszbábus kiállítást.

Ezután próbáltunk paleos voltunknak megfelelő étkezőhelyet keresni. Na ebbe a városba se eszünk többet, a legtöbb helyen alig van választék, vagy csak a szokásos gyors kaják, pizza, tészta, hal, sült krumpli, sütik...betértünk végül a Bacchus Restaurantba. A hely valóban nagyon szép. A bejárat után kövezetlen van egy kisebb terem, csodás terítékkel, aztán az emeleten egy nagy terem, ez is nagyon exkluzív simán el tudnék benne képzelni egy esküvőt. A kerthelyiség egy kertben van virágokkal, bokrokkal és fákkal, ez Máltán külön kuriózum. Szóval a hely nagyon csicsa, a kaja nem túl nagy adag és nem nagy durranás. Én végül gorgonzolás, tökös, spárgás rizottót ettem, Anti bűnözött egy lasanga-val ami jó volt csak kevés. A kiszolgálás se volt túl fényes. Kávét már nem is kértünk.

Kávézni a városfalon kilépve a „várárok” szerű rész mellett egy helyi családi kis büféhez tértünk be. A dupla eszpresszó szuper volt. Ezután jött a lépjünk a fűre bár ki van írva, hogy tilos. ÁÁÁÁ muszáj volt, mióta itt élünk nem lépdeltem füvön. 

 

Aztán irány Rabat egy röpke 5 perces sétával át is értünk, a két város gyakorlatilag egybe van épülve. Itt egy máltai néni egy kis kápolnába lehúzott 2 euró adományra, csak mert betértünk a felirat szerint „itt minden információt megkaphat a katakombákról” tábla miatt. Na mindegy...adott egy kézzel készített „térképet”, hogy mi merre van. E nélkül is elboldogultunk volna. :-)

A Szent Pál Katakombákat néztük meg. Ezek a legnagyobbak. Itt is 5 euró volt a belépő és megérte! Nagyon profin és modernül van megcsinálva az egész kiállítás, illetve a katakombák látogathatósága is. Van egy nagy barna épület itt lehet megvenni a jegyeket majd az első teremben meg lehet nézni egy kisfilmet a katakombák történetéről a feltárásról. Majd a második teremben kiállítás van arról mire és hogyan használták anno ezeket. De közbe egy üveglapon lépkedsz és látod a lábad alatt magát a katakombát is.

Az első keresztények ezt a barlangrendszert a 4. századtól kezdve a 9.századig temetkezési helyként használták. Jelenleg 22 vagy 23 katakomba van feltárva és felújítva úgy, hogy kényelmesen látogatható eltekintve attól, hogy vannak helyek ahol nagyon szűkek és picik a folyosók, Anti szinte végig lehajolva közlekedett. Őszinte leszek a 15. után már nem mentünk le mindbe csak ahol fent a térképen látszott, hogy az egy nagyobb lesz.

A látogatóközpont mosdója is nagyon érdekes, az ajtókon és falakon a római kori higéniai szokásokról olvashatunk.

Mivel még maradt látnivaló mindkét városban, jövőre visszatérünk. A következő múzeumtúrát Vallettába tervezzük.

Lakás és munka Máltán – egy év tapasztalatai alapján

Az egy éves személyes szülinapos bejegyzéskor ígértem egy „közérdekű” írást is. Most első körben a két legfontosabb dologról szeretnék írni: hol lakjunk? És hogyan keressünk munkát?

Lakás

Elsőre olyan egyszerűnek tűnik: kinézem, kibérlem. Aha! Viszont mindenkinél vannak különböző szempontok ami alapján választ.

Árak:

Ez függ sok mindentől, de leginkább attól a sziget melyik részén, területén szeretnél lakni. Természetesen a Valletta, Sliema, St.Julian's, Gzira drágább, mint pl. Marsaskala.

Valamint a mérettől, felszereltségtől, modernségtől is. Elmondható, hogy egy jó állapotban lévő nem 100 éves bútorokkal berendezett 1 hálós lakás már 400 eurótól elérhető a sziget bizonyos területein.

Persze vannak lakások 300 eurótól is, de itt óvatos lennék én is. Ezekben valószínű régi a bútor, nem túl központi, esetleg nem is túl tiszta, mondjuk a ház aljában bár üzemel...

És a határ a csillagos ég, csodaszép, új, nagy teraszos, modern lakás már 1000 euró per hótól is van.

Általában 6 hónapos vagy 1 éves szerződéseket íratnak alá. Ha hamarabb lépsz le, a deposit nem jár vissza.

Amire érdemes még figyelni, szerintem: itt Máltán egyik fő kérdés a penész! Van, szinte mindenhol. Mikor megnézzük érdemes jól megnézni a falakat a mennyezetet, a nedves párás helyeken, mint pl. fürdő, erkély, vagy belső udvar melletti szoba fala, ablakok mellett és konyha. Ha épp frissen festett a lakás, lehet nem látunk semmit...majd csak beköltözés után, ha eltelt pár hét. De valahol nem is fedik el, simán látszik.

A másik kardinális probléma itt a csótány, nincs mit szépíteni rajta és ne hazudjunk legalább egymás között. Vannak. Nem is kevés. Ezt a főbérlő nem fogja az orrodra kötni, készülj fel rá. Az újabban épült lakásokban talán jobb a helyzet, mint a nagyon régiekbe. De ezek a dögök az utcáról is bejönnek...ez van. Nyáron sokkal jobban. Azt mondják a fenti emeletek jobbak, lent rosszabb. Viszont azt is mondják, hogy fentre meg a víznyomás rosszabb, és a felsőbb emeletek nyáron forróbbak....na dönts. :D

Lakásfelszelés:

Érdemes erre is figyelni. Nyáron jól jön, ha van klíma vagy legalább ventilátor a lakásba. Amúgy ha ez nem alapfelszereltség, érdemes rákérdezni, van olyan főbérlő aki ad. Ha nem, ventilátor már 20 eurótól kapható. Télen jó, ha van dehumidifier (páramenetesítő) és olajradiátor vagy egyéb melegítő eszköz. Dehumidifer 80 eurotól használtan, olajradiátor 50 eurótól már szintén megvehető.

Ágynemű sincs minden lakásban. Vagy csak nyári szett, amiben télen megfagysz. :-)

A konyhák általában jól felszereltek. A mikrót valamiért nem kedvelik. És a porszívó sem alapfelszereltség. Mondjuk szőnyeget se nagyon használnak, mindenhol járólap van.

A máltai tömegközlekedés szerintem nem a legjobb, így én azt ajánlom, hogy a munkahelyünk közelébe költözzünk. Ha lehet tudjuk gyalog megközelíteni vagy minimum 2-3 buszmegállónyira. Így kényelmesebb mindenkinek, értem ezalatt, hogy ha olyan az állásod ahol este későn végzel vagy csak éjjel, buszközlekedés nincs. A munkahelyek általában biztosítanak transzfert de arra várni kell és valószínű nemcsak téged szállítanak haza, tehát van benne kitérő is.

Rezsi.

Itt vizet és villanyt kell fizetni ami két főre átlag 70 eur/hó. De ha télen fűtesz az olajradiátorral több is lehet akár havi 90 euró is. Nyáron nyilván a klíma dobja majd meg ha van.

Az internet havi díja: 23 eurótól már van, és ha van mellette TV és telefon is akkor több.

Ah, és akkor még fontos kérdés, hogyan béreljünk? A legtöbb albérlet ügynökségen keresztül talál gazdára. Ritka, de van közvetlen tulajtól való bérlés is.

Hol keressünk?

www.maltapark.com

https://www.facebook.com/groups/653095898066232/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/410884665747560/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/645886622172234/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/sharingmalta/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/1587559238125371/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/468464436587424/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/439036582862913/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/petfriendlyapartments/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/391908637633014/?ref=browser

Mint látjátok ezer meg egy csoport van a facebookon is, meg persze az ingatlanügynökségek:

Simon Mamo

Frank Salt

Remax

a legnagyobbak.

Milyen kezdeti költségekre számítsunk? Egy 400 eurós lakásnál:

1 havi lakbér 400

1 havi deposit 400

ügynöki díj 200

rezsi-deposit 2 főre átlag 70 eur.

Összesen: 1070 euró.

Állás, munka.

Ha nem úgy érkezel a szigetre, hogy már van munkád, mert van ilyen is – pl. számítástechnikai szektor ahova akár otthonról is lehet pályázni – akkor keresni kell.

Hogy milyen munkád lesz, függ elsősorban a nyelvtudástól, szakmai képzettségtől és tapasztalattól is. Vannak munkák amihez nem szükséges magasszintű nyelvtudás és tapasztalat sem, pl. takarító, mosogató, felszolgáló (nem feltétlen étterem, és ala carte 5 csillagos szálloda – ide azért kell nyelvtudás és tapasztalat is). És persze vannak munkák ahol elvárás a folyékony angol írásban és szóban is középszinten legalább, pl. recepciós szállodában, eladó boltban, ingatlan szakma, irodai munkák, utazási irodák, értékesítés, marketing, stb. Viszont szerintem jóval hamarabb lehet munkát találni mint otthon.

Ahol lehet keresgélni:

www.maltapark.com

https://www.facebook.com/groups/tempworkinmalta/?ref=browser

https://www.facebook.com/groups/275716105919862/?ref=browser

Valamint érdemes kinyomtatni egy Önéletrajzot, és besétálni a közeli Hotelekbe, Éttermekbe, boltokba, kávézókba és beadni. Fontos, hogy ezen már legyen máltai telefonszámunk amin el tudnak minket érni! Illetve a legtöbb szálloda ilyenkor szezon előtt tart nyílt napokat, ahol személyesen lehet beszélgetni a minket érdeklő terület managereivel.

Bérek:

Jaj, ebben vannak ám eltérések. A takarítói, mosogatói és felszolgálói állások bruttó 4,20-tól indulnak, de akár 4,50 -5,00 is lehet per óra. A magasabban kvalifikált, nyelvtudást igénylő vagy supervisori állások olyan 5,00- 5,50-nél kezdődnek. Ez helyszín, hotel, étterem és bolt függő. Számítani kell arra is, hogy nagy részük part-time állás azaz nem teljes munkaidős. Ami azt jelenti, hogy nyáron szezonban akár heti 40-50-60 órád is lehet, míg télen csak 20-30. Full-time-os állásokat nem osztogatnak minden sarkon. :-) Szóval ha havi 140 órát dolgozol – ami nincs heti 40 óra – 4,20-as órabérért akkor olyan 570 eurót tudsz haza vinni. Ha többet dolgozol vagy magasabb az órabéred, akkor akár 700 – 1000 eurót vagy még többet is lehet keresni, plusz a borravaló.

Itt is egyre jellemzőbb a fekete munka, de azért én kezdettől ragaszkodnék a bejelentett munkához, ami az orvosi ellátás szempontjából és egyéb okokból is jobb. Úgy legalább van egy szerződés a kezedben amire hivatkozni tudsz ha valami problémád adódik. (pl. nem fizetnek ki rendesen)

Ahol még sok-sok hasznos információt találsz napi kérdésekkel kapcsolatban, akár fodrász, nyitva tartás, orvos, állatorvos, stb. egy jó kis csapat a facebookon:

https://www.facebook.com/groups/huninmalta/?ref=bookmarks

Eltelt egy év

Pár napja, hogy már egy éve új életet kezdtünk Málta gyönyörű szigetén.

Sokat gondolkodtam az egy éves ”születésnapi” bejegyzés milyen legyen, személyes jellegű vagy tájékoztató jellegű az egy év tapasztalatai alapján? Hiszen annyi minden változott, sok-sok új dolgot tudtunk meg akár a lakásbérléssel, akár a munkakereséssel, munkavégzéssel és lehetőségekkel kapcsolatban is. Arra gondoltam legyen ez most személyesebb, a tájékoztatást hagyjuk későbbre. Tudom azért arra is szükség van, hiszen sokan készülnek piciny szigetünkre.:-)

Egy éve úgy indultunk el Magyarországról, hogy valljuk be őszintén, rendesen rákészültünk. Előtte blogokat olvastam, felvettük a kapcsolatot kint élő magyarokkal – itt is köszönet nekik a kezdeti és későbbi segítségekért! – a lakás és munkahelyzetnek is utánajártunk, és persze volt anyagi tartalékunk is.

Azt gondolom bárki bármilyen okból hozza is meg a külföldre költözés döntését, soha nem könnyű. Persze vannak kalandvágyó fiatalok, akik még nem tudják merre sodorja őket az élet, de bizonyos életkor után meggondoltabb az ember – idén töltöm a negyvenet – de váltani sose késő, szerintem.

Otthon – otthon, hol is van az? Erről a kedvenc Wass Albert idézetem jut eszembe: „Otthon az, ahova hazatérsz. Ahol valaki vár este. Ahol ismered a fal kopásait, a szőnyeg foltjait, a bútorok apró nyikorgásait. Ahol úgy fekszel le az ágyba, hogy nem csak alszol, hanem pihensz. Nem csak pihensz, hanem kipihened magad. Kipihened az életet, az embereket, mindent. Ahol otthon vagy, az az otthon. Nem kell hozzá sok. Elég egy szoba. Ha tízen vagytok benne, az se baj. Ha mind a tízen egyek vagytok ebben, hogy haza tértek, amikor este hazatértek. Nem kell hozzá sok, csak egy szoba és egy érzés. Egy egészen egyszerű állati érzés: hogy ma itt élek. Van egy ágy, amiben alszom, egy szék, amire leülök, egy kályha, ami meleget ad. És hogy ebben a körülöttem lévő széles, nagy és furcsa világban ez a kis hely nem idegen és ma az enyém. Jól érzem magamat benne, ha kinézek az ablakon és kint esik az eső, vagy süvölt a szél. És hogy ha ide este bejövök, meglelem azokat, akik még hozzám tartoznak. Ez az otthon. Minden embernek módja van hozzá. Egy szűk padlásszoba is lehet otthon. Egy pince is. Még egy gallyakból összetákolt sátor is otthon lehet. Ha az ember önmagából is hozzáad valamit. Elég egy szál virág, amit az útszélen találtál. Egy fénykép, amit éveken keresztül hordoztál a zsebedben. Egy könyv az asztalon. Egy ébresztőóra. Mit tudom én: ezer apró kacat ragad az emberhez útközben. (...) Ha mindezt érezni tudod: nem vagy otthontalan a világon.” Nekem most Málta, azon belül is Qawra, Bugibba, St.Paul’s Bay az otthon, a férjemmel a cicáinkkal. Az új barátainkkal, ismerőseinkkel, a már ismert utakkal, járdákkal, utcán élő cicákkal, a kisboltos pasival, a munkatársakkal...

Szóval Magyarországon már úgy éreztük nem tudunk előrébb lépni, tovább fejlődni, sem anyagilag sem szakmailag. Gyakorlatilag nem is olyan területen dolgoztunk amit tanultunk eredetileg, vagy akár közel állt volna hozzánk, főleg a férjem nem.

Persze a gazdasági okok elég hatásosak tudnak lenni, mégis sokan maradnak a család, a barátok, a megszokott kis környezetük miatt, vagy mert a hitelre vett lakás, ház köti őket.

Nekünk is hiányoznak a barátok, meg a család, mint mindenki másnak. Nem volt könnyű eljönni, és valahol a szívünk mélyén azt is tudtuk, hogy kezdeti napi, heti „beszélgetések” ritkulni fognak...mert a távolság már csak ilyen. Persze van, hogy eszembe jut, a „mi lett volna ha...” amúgy semmi, mert nem maradtunk ott, már itt vagyunk megléptük, amit nem bánunk. Sokszor érzem úgy lemaradok arról ami Magyarországon történik a családdal, a barátokkal, ismerősökkel. De aki az elköltözést választja ezzel is meg kell barátkoznia, hogy mások lesznek a prioritások, mások kerülnek előtérbe.

És az igazi barátokkal pár hónap, de akár év személyes találkozó után is úgy lehet folytatni mintha semmi se történt volna.

Nyilván itt sincs kolbászból a kerítés, és nem könnyű, főleg nem az elején. Úgy készültünk, hogy legalább 1 hónapot pihenünk, aztán kezdünk munkát keresni. Én viszonylag könnyen találtam, már március közepén takarítottam egy szállodában. Hát az nagyon-nagyon nehéz volt, főleg fizikailag. Férjem jóval lassabban talált munkát, bár Ő azóta is ugyanott van, de jelentősen előrébb jutott a ranglétrán.

Én voltam bolti eladó majd újra takarító már az új lakhelyen és végül most felszolgáló.

Hogy milyenek a kollégák? 99% nagyon kedves és barátságos. Végül is a nagy részük szintén „bevándorló”, külföldi azaz nem máltai. Ők szintén tudják milyen az távol lenni a szülőhazádtól. Sok a délszláv kolléga, vannak filippínók a szállodában, afrikaiak, olaszok, görög és persze magyarok. Szóval mindenféle náció. A csapat eléggé összetartó, segítjük egymást.

A helyiek? Egy év alatt sok minden kiderül azokról akikkel „együtt laksz”. :-) Érdekesek. Inkább arabok, mint európaiak – és itt néhányan azt gondolják, hú de finoman fogalmaztam – olykor túl hangosnak, túl butusnak, túl okoskodónak tűnnek.

A máltaiak is azt mondják, hogy borzasztóak. Vegyünk egy egyszerű „Sunday Lunch”-ot, azaz vasárnapi ebédet. Ez valami népünnepély. A szállodánk éttermébe külön foglalások vannak. Svédasztalos jellegű minden, tehát annyit eszel-iszol amennyi beléd fér. Olyan 10-18 fős asztalfoglalások a megszokottak. Gyerekestől, nagyistól, nagycsaládostól. Legszebb ruciba kiöltözve, illatfelhő, smink. Konkrétan a 2 hetes kisbabát is elhozzák akár... Aztán 12:30-tól 16:00-ig tolják. A kaja felét ki szoktuk önteni a tányérokról, a gyerekek 90 százaléka valami botrányosan viselkedik, hangosak, rohangálnak, hisztiznek, sírnak... amit el tudsz képzelni. Erre a máltai kollégák is azt mondják, hogy borzasztó!

A sziget csodaszép, szerintem. Bár vannak akik szerint olyan kopár, de én szeretem. Még sok-sok hely van ami felfedezésre vár.

Illetve az angolt még mindig fejlesztenem kell, jól jön a nemzetközi, külföldi munkatapasztalat mindkettőnknek. Azt gondolom pár évet mindenképp maradunk még, aztán meglátjuk merre tovább. Sok függ az európai gazdasági helyzettől és a menekültkérdés megoldásától is.

Most itt jó.