Lassan
6 hónapja, hogy leszállt a gépem Máltán....
6
hónapja ilyenkor még a lakás kipakolása a cuccaink eladása várt
rám, az uramra meg lakás keresés itt...aztán csak ideért
mindenki szerencsésen.
Fél
év, ennyi idő alatt sok minden történik, történt, talán valami
kis számvetés is lehetne ez a bejegyzés...valójában meg olyan
mintha csak most érkeztem volna, olyan gyorsan eltelt ez az idő.
Számokban:
második albérlet, második város ahol élünk, uramnak első nekem
a harmadik munkahelyem, macskából még mindig három van: D,
számtalan új élmény és ismeretség...
Nem
volt könnyű, bár ezt tudtuk már az elején, nyilván még most se
az” igazi”, de mi is számít annak?
Együtt
vagyunk, itt vannak a cicuk, van hol lakni, van munkánk, vannak új
barátaink...de minden más.
Málta
nagyon szép és cuki hely ha nyaralsz, mikor itt élsz jobban
megismered. Nekem inkább Afrika mint Európa, talán kicsit
Balkán??? Nagyon lazák, és nem tartják be a határidőket, nekem”
kockának”- V.M. szavaival élve ez huuu kész idegbaj volt
eleinte....már szokom:-) Az, hogy a főbérlő azt mondja holnap
4-re jövök és 2 hét múlva ide is ér...áh már fel se tűnik....
Nekem
sok a szemét az utcákon....zavar no, olyan
igénytelen...szerintem...főleg, hogy szombat meg vasárnap reggel a
portája, háza, lakása előtt a legtöbb máltai még az utcát is
felmossa...de vannak helyek....ami közterület semmi takarítás,
semmi szemétszedés.
Gyakorlatilag
kinn élnek az utcán. Mondjuk ebbe a dög melegbe nem is csodálom.
Esténként ki ülnek a házak elé...simán az utcára szinte, ott
esznek, isznak és beszélgetnek. Ja mondjuk a legtöbb lakás ami az
utcára nyílik a pici, keskeny járdáról belelátsz a nappalijába,
az életébe, kiülnek esznek az” előkertben” ami nem kert mert
virág nem mindenhol van, a járda meg mellettük. Ugyanez reggel is.
:-) Fura.
Balkánról
jut eszembe, hát szerintem lassan több a szerb, a bolgár, a
macedón itt mint a máltai. Hááát na ők is fura szerzetek....a
mi lépcsőházunk tele van velük meg itt a környék...anyám na Ők
is másképp szocializálódtak mint mi....nagyon barátságosak
(megjegyzem több kolléganőm szintén balkáni és nagyon kedvesek
meg minden), de baromi hangosak! És nekik ez fel se tűnik, a
nyitott ajtó a folyosón tök megszokott, a hangos zenével
együtt...hát no...
Hiányoznak
a barátok tudjátok az igaziak, akikkel ki lehetett beszélni
mindent, fél szavakból is megértettük egymást...olyan még itt
nincs. Bár már olyan otthonos érzés fogott el mostanság...mivel
megyek az utcán és már vannak ismerősök akik rám köszönnek:-)
megállunk váltunk pár szót...stb. Alakul ez csak lassan. Vagy
nem? Mi a lassú és mi a gyors? Lehet ez a normális? Csak én
vagyok már megint türelmetlen? :-) Ezen még dolgozni kell, még
jobban ki kell lépni abból a korfontzónából és nyitni, nyitni
még!
A
munka, hát takarítani még mindig fárasztó... de legalább
bejelentett állás és fizetnek érte, nem is olyan rosszul. :-) És
vannak irigyeim is már! :D Komolyan! Az egyik néger csaj szerint”
csókos” vagyok. Ha ha ha! 2 hónapja vagyok itt, konkrétan
sz..rrá dolgoztam magam az első 13 napon, pihenő nap nélkül...a
végén szó szerint sírtam egy pihinapért... azóta is nem csak az
úgynevezett munkám végzem el, hanem mint a jó kisdobos ott segít
ahol tud...főleg a főnöknek meg a supervisoroknak...nyilván azzal
a nem titkolt céllal, hogy akár előrébb lépjek majd a
ranglétrán...:-) Kollégák között sok a szerb, a macedón,
bolgár, vannak néger lányok és fiúk, meg filippínók is,
románok...stb. A légkör jó, a vezetők is emberiek, de hát a
munka az munka amit ellenőriznek kérem és jól kell csinálni
ennyi. :-) Szoktak lenni közös bulik, grillezések átlag havonta.
Viszont
pihenésnek itt a tenger, a csodálatos táj és városok. Mindig azt
mondom más ezért fizet!!! Mi meg csak lemegyünk 10 perc alatt a
tengernél vagyunk. :-) Napozás vagy csak ülni este a parton és
nézni a sziklákon a pici rákokat ahogy jönnek mennek, eszik a
moszatot....a hullámok hangja...mindig megnyugtat. És jönnek még
a kirándulások (csak jöjjön meg a Talljina Card-unk -erről majd
írok még külön!) vár még Gozo meg Comino meg jaj annyi helyre
el kell még menni...oh lassan listát és tervet kell készíteni.
:-) Hogy fog örülni az uram! Kész van tőle ha betáblázom a
pihenő napjait.
Szóval
semmi megbánás vagy ilyesmi, az egyik legjobb döntésünk volt,
hogy ide jöttünk. Nagyon sokat tanultunk már eddig is –
magunkról, a világról, angolból – és még ezer meg ezer élmény
és feladat vár ránk itt. :-)
