Mai
11 km-es túránk a sziget déli részére vezetett. Erre felé nem
kirándultunk még, kivéve egy alkalommal de akkor csak a halpiacot
néztük meg Marsaxlokkban. (2015.03.08. bejegyzés) Volt minden ami
kell, csodás tenger, napsütés, pálmafák, hátunk mögött fekete
fellegek. De esni már csak akkor kezdett amikor buszra szálltunk
hazafelé.
A
szokásos Qawra – Valletta buszozással indítottunk. Hiába volt
hétköznap két busznak így is integettünk... sok a turista. A
harmadikkal végre eljutottunk a fővárosba, ahonnan a 91-essel mentünk
tovább Marsaskalába. Ezen már kevesen voltak és a forgalom is
mérsékeltebb volt.
A
kezdőpont a marsaskalai Parish Church volt, sétánk a promenádon
vezetett. Az öbölben kis csónakok ringatóztak a vízen, sütött
a nap, a járda tiszta volt, alig voltak az utcán, minden nagyon
békés és csendes volt. Nem láttunk szállodát. Volt egy nagyobb
de az bezárt, nem értjük miért, a sziget déli része is szép,
van látnivaló, strandok is a parton, Valletta 30-35 perc busszal.
Hmm. Furák. Kolléganőm se tudta megmondani az okát, pedig Ő
délen lakik.
Az öböl túloldalán a Templom
Promenad
Első,
úgymond megállónk, a St. Thomas Tower volt. Na ezzel szemben a
parton van az üres elhagyott épület, ami valaha szálloda volt. A
Torony 1614-ben épült, az ütegek 1715-ben kerültek bele.
Gollam graffiti az elhagyott szállodán
Sétánkat
a tengerparton folytattuk tovább, a szép időben, bár ekkor már
fekete fellegek jelentek meg. Bíztunk benne, hogy nem ér utol minket
a countryside-on az eső.
Elhagyva
Marsaskalát St. Thomas bay felé vettük az irányt. A domb
tetejéről csodás kilátás tárult elénk.
Az
egész túrát itt árnyékolta be számomra teljesen érthetetlen
dolog, vagyis a helyiek idióta, vadászatnak nevezett
madárgyilkolása. Iszonyat dühös lettem, hiszen életembe először
láttam olyat, hogy apró madarakat (verebek, kanárik, vásárolt
kis madarak) tenyérnyi ketrecekbe zárnak - több százat, ezret,
összesen ki tudja mennyit- ezeket magas rudakra teszik, és a bezárt
kis állatok hangjára odarepülnek a költöző madarak, amit aztán
ezek lepuffantanak. Hányinger! Ott pöffeszkednek a lesek alatt és
várnak. Az út tele volt sörét hüvellyel....gáz. Szóval kicsit
ez beárnyékolt mindent ezután.
Fort
Delimara felé vettük az irányt, egy Nature Parkon át, ahol a 19.
században épült St. Paul's Battery található, mely ma kutyamenhely.
Az
erőd előtt megnéztük az öbölben épült, Delimara Power
Station-t, ez egy gázerőmű. Láttunk folyékony-gáz tároló
hajót, és az erőművet.
Fort Delimarát, az angolok
építették a XIX. század második felében. 1906 óta ágyúk
nélkül volt, az 1960-es évekig használták, ma már üres.
Omladozik alatta a szikla így maga az épület is.
A
félsziget végén van egy világítótorony is. Majd visszafelé
sétáltunk, és még megnéztünk Tas-Silg templomot, mielőtt
Marsaxlokkba értünk volna, ami egyben a túra végét is
jelentette.
Itt
ittunk egy kávét a piac mellett, és az esőben, ami csak utolért,
megvártuk a 81-es buszt amivel visszatértünk Vallettába.
