Ta'Silg (Marsaskala-Marsaxlokk) Walk_2017.11.02.

Mai 11 km-es túránk a sziget déli részére vezetett. Erre felé nem kirándultunk még, kivéve egy alkalommal de akkor csak a halpiacot néztük meg Marsaxlokkban. (2015.03.08. bejegyzés) Volt minden ami kell, csodás tenger, napsütés, pálmafák, hátunk mögött fekete fellegek. De esni már csak akkor kezdett amikor buszra szálltunk hazafelé.

A szokásos Qawra – Valletta buszozással indítottunk. Hiába volt hétköznap két busznak így is integettünk... sok a turista. A harmadikkal végre eljutottunk a fővárosba, ahonnan a 91-essel mentünk tovább Marsaskalába. Ezen már kevesen voltak és a forgalom is mérsékeltebb volt.

A kezdőpont a marsaskalai Parish Church volt, sétánk a promenádon vezetett. Az öbölben kis csónakok ringatóztak a vízen, sütött a nap, a járda tiszta volt, alig voltak az utcán, minden nagyon békés és csendes volt. Nem láttunk szállodát. Volt egy nagyobb de az bezárt, nem értjük miért, a sziget déli része is szép, van látnivaló, strandok is a parton, Valletta 30-35 perc busszal. Hmm. Furák. Kolléganőm se tudta megmondani az okát, pedig Ő délen lakik.

 Az öböl túloldalán a Templom

 Promenad

Első, úgymond megállónk, a St. Thomas Tower volt. Na ezzel szemben a parton van az üres elhagyott épület, ami valaha szálloda volt. A Torony 1614-ben épült, az ütegek 1715-ben kerültek bele.

Gollam graffiti az elhagyott szállodán

Sétánkat a tengerparton folytattuk tovább, a szép időben, bár ekkor már fekete fellegek jelentek meg. Bíztunk benne, hogy nem ér utol minket a countryside-on az eső.

Elhagyva Marsaskalát St. Thomas bay felé vettük az irányt. A domb tetejéről csodás kilátás tárult elénk.

 

Az egész túrát itt árnyékolta be számomra teljesen érthetetlen dolog, vagyis a helyiek idióta, vadászatnak nevezett madárgyilkolása. Iszonyat dühös lettem, hiszen életembe először láttam olyat, hogy apró madarakat (verebek, kanárik, vásárolt kis madarak) tenyérnyi ketrecekbe zárnak - több százat, ezret, összesen ki tudja mennyit- ezeket magas rudakra teszik, és a bezárt kis állatok hangjára odarepülnek a költöző madarak, amit aztán ezek lepuffantanak. Hányinger! Ott pöffeszkednek a lesek alatt és várnak. Az út tele volt sörét hüvellyel....gáz. Szóval kicsit ez beárnyékolt mindent ezután.

Fort Delimara felé vettük az irányt, egy Nature Parkon át, ahol a 19. században épült St. Paul's Battery található, mely ma kutyamenhely.

Az erőd előtt megnéztük az öbölben épült, Delimara Power Station-t, ez egy gázerőmű. Láttunk folyékony-gáz tároló hajót, és az erőművet.

Fort Delimarát, az angolok építették a XIX. század második felében. 1906 óta ágyúk nélkül volt, az 1960-es évekig használták, ma már üres. Omladozik alatta a szikla így maga az épület is.

A félsziget végén van egy világítótorony is. Majd visszafelé sétáltunk, és még megnéztünk Tas-Silg templomot, mielőtt Marsaxlokkba értünk volna, ami egyben a túra végét is jelentette.

 

Itt ittunk egy kávét a piac mellett, és az esőben, ami csak utolért, megvártuk a 81-es buszt amivel visszatértünk Vallettába.

Girgenti Walk (Buskett – Siggiewi) 2017.10.22.

Következő túránkat már őszre időzítettük, ennek oka, hogy a nyári hónapokban (június, július, augusztus és még szeptemberben is) iszonyat meleg van itt Máltán, 35-40 fokban valahogy nincs kedvem túrázni.

Qawrából indultunk a 186-os busszal mentünk először Rabatig. A busz pontosan érkezett, ülőhelyünk is volt. Rabatba így időben érkeztünk ahonnan a 201 -el folytattuk utunkat Dingli irányába, a Baslija megállónál szálltunk le, hogy megközelítsük a kiindulási pontot Buskett Gardent.

Itt az utat egy kedves helyi úr mutatta meg és egy cukker cicus.

Buskett Garden felé szép falusias tájon vezetett az út.

Buskett Garden, máltai kolléganőim előre szóltak vasárnap itt sokan vannak, mennek kirándulni, barbeqjuzni a családok. Na a bejáratnál majd hanyatt vágtam magam akkora volt a tömeg, mint sok-sok kis hangya vonultak be a kertbe. No akkor ezt most itt kihagyjuk, majd visszajövünk hétköznap és sétálunk egyet, mivel állítólag nagyon szép. 

 

A zöld színű túraútvonalat kellett követnünk, amit megtaláltunk jelet meg is örökítettük.

Első megállónk a Clapham Junction (prehistoric cart curts) volt. Az úgynevezett keréknyomok (angolul cart ruts) Málta legismertebb és legtitokzatosabb archeológiai emlékei közé tartoznak. Keletkezésük idejét általában a kőkor végére vagy a bronzkorra teszik, bár nagyon eltérő elméletek is születtek. Az egymással többnyire párhuzamosan futó, több kilométer hosszan a felszíni mészkőbe vájt nyomok eredete és rendeltetése sok kutatót foglalkoztat.

Innen folytattuk az utat a vidékies környezetben, hála az égnek erre már nem voltak emberek, túrázni nem szeretnek annyira a helyiek. Láttunk viszont szépen megművelt földeket, ahol még aznap is szorgos kezek végezték a munkát, tisztaság és friss levegő kísérte utunkat. Meg legyek....

Láttunk kőbányát is.

Következő megállónk a Laferla Cross (Laferla Kereszt) és az Annunciation Church volt. Az eredeti keresztet 1903-ban emelték. A keresztet többször helyreállították, általában a károsodás és lebomlás miatt, de időnként összeomlott. Az 1903-as Laferla keresztet 1963-ban bronzra és vasra erősített olasz replika váltotta fel. Az erózió által veszélyeztetett keresztet 1984-ben a helyi kézművesek helyreállították.

Sajnos a kereszthez és a kápolnához vezető lépcső le volt zárva, így csak távolról tudtuk megnézni és fotózni. A hely Nagypénteken és Nagycsütörtökön népszerű zarándokhely.

Utunk továbbra is csodás vidéki környezetben folytatódott, láttunk szőlőt, olívafákat, és a kereszt mellől beláttuk a sziget nagy részét is.

Őt itt valamilyen oknál fogava felaksztották. Szegény nyusziii

Mielőtt célhoz értünk volna, még megálltunk il-Kappella tal-Providenza-nál ahol a Church of Our Lady of Divine Providence áll.

Sajnos a temlom zárva volt, így bemenni nem tudtunk. Rövid pihenő után Siggiewi felé vettük az irányt ami a végállomás volt.

A táj szép volt, megcsodálhattuk a máltai építészet találékonyságát is, amikor a kövekből épült kerítésbe kitoldásként egy tűzhely is kerül. A távolban nagyra nőtt fikusz fákat és pálmákat is fotóztunk.

Siggiewiben a Templom mellett találtunk egy buszmegállót ami épp jó volt, hogy visszatérjünk Rabatba a közel 8 km-es vagy a kitérőkkel inkább hosszabb túra végén.

Hal-Millieri (Qrendi-Maqabba-Zurrieq)Walk

2017.06.18. mai túránk, templomokkal, katakombákkal, mezővel, széllel, felhőkkel, Vallettai kávéval zárva. A képekért köszönet Antinak. 

  

A térkép. Vallettából a 72-es busszal érkeztünk Qrendibe az út cirka 25 perc volt, és jobbára csak mi ketten voltunk utasok...

Qrendi, a busz végállomása természetesen a Főtéren van ahol a Parish Church is áll. Valamint a helyi kocsma, helyi hivatal és nyilvános illemhelyek.

Octogonal Tower a hátam mögött.

Chapel

Qrendi utcakép. Hozzá kell tennem Málta ezen része a tisztábbak közé tartozik, sőt az északi településekhez képest nagyon rendezett, csendes kis falvakban sétáltunk. És itt mindenki köszönt, mintha ott élnél. :-)

A Jel 

Maqabba-katakombák 

Mögöttem a régi Kórház,a 16.században épült, ma kulturális központ.

This is Malta.

A Jel. boldog voltam ha láttam. Azért ezek a térképek itt-ott pontatlanúl írják le merre menj. Volt olyan, hogy azt írta fordulj jobbra, közbe arra semmi se volt csak a mező, a térképen meg egyértelműen balra kanyarodott a jelzés.

Maqabba, Our Lady of Lilies Musical Society

Maqabba Parish Church, én épp a térképbe mélyedek, merre tovább?

Maqabba, cats of the street

Irány a Countryside. Amit ne úgy képezljünk el mint otthon, hogy kimész a mezőre meg erdőbe, oszt jó sokáig semmi. Itt a falvak között bár counrtysidenak hívják, betonozott utak vannak, jobbára, sőt nem elhagyott területek, hanem kőfalakkal körbevett „birtokok” ahol mezőgazdasági munka folyik.

Hal-Millieri area.

Szent János Evangélista templom. Réges-régen ezt a templomot egy falu vette körbe.

Szociofotó, kerítés mosógépekből

Ez már Zurrieq, itt ilyen cuki kis fagyis kocsik járnak. Azért ez se mai gyártmány.

Zurrieq, 18.századi szélmalom, római kori 3-4 századi katakombák és egy kis templom amit 1594-ben említenek először Szent Andrásnak ajánlva.

Zurrieq, Parish Church, 17.században kezdték építeni a 20.századig tartott

cicumanókkal kávéztunk