Mdina és Rabat múzeum túra...

Nemrég újra ellátogattunk Mdinába és most Rabatba is, a cél néhány Múzeum meglátogatása volt és ebédelni valami jó kis helyen.

Mdinával kezdtünk, a „csendes város” egyik kedvenc itt a szigeten, a fallal körülvett városban alig pár százan laknak csodaszép palotákban, minden egyes alkalommal újabb élmény sétálni a falak között, és a városfalról varázslatos a panoráma.

Mi azonban fejünkbe vettük, hogy múzeumokat nézünk. A városkapun belépve jobbra található a Természettudományi Múzeum ezt anno 12 éve a nászúton kihagytuk. Hááát most se voltam odáig. 5 euró a felnőtt belépő, de szerintem nem ér annyit az egész. A kiállítás nagy része a 60-as évekből való, azaz azóta tutti nem nyúltak hozzá...okés értem én, hogy például a geológiai rész nem változik, de modernizálni azért lehetne, akkor talán élvezhetőbb lett volna. A harmadik emeleten a madaras rész már újabb keletű, és jobb is. 

 

Ezután a 12 éve még élvezetesnek talált Medieval Times felé vettük utunkat, kb. 3 szor jártunk körbe egy tömböt mire egy kis kávézó és ajándékboltból megtaláltuk a kiállítás felé vezető utat is. A belépő itt is 5 euró volt fejenként. És most nem ájultunk el. Gyakorlatilag ugyanazt láttuk mint 12 éve, semmit se változtattak rajta....ez van. Én bemásztam a viaszbábuk közé, Anti is be akart, de nála megszólalt a riasztó :D. Szerintem ez se ér meg ennyi pénzt hiszen 20 perc alatt végig jártuk a középkort megidéző viaszbábus kiállítást.

Ezután próbáltunk paleos voltunknak megfelelő étkezőhelyet keresni. Na ebbe a városba se eszünk többet, a legtöbb helyen alig van választék, vagy csak a szokásos gyors kaják, pizza, tészta, hal, sült krumpli, sütik...betértünk végül a Bacchus Restaurantba. A hely valóban nagyon szép. A bejárat után kövezetlen van egy kisebb terem, csodás terítékkel, aztán az emeleten egy nagy terem, ez is nagyon exkluzív simán el tudnék benne képzelni egy esküvőt. A kerthelyiség egy kertben van virágokkal, bokrokkal és fákkal, ez Máltán külön kuriózum. Szóval a hely nagyon csicsa, a kaja nem túl nagy adag és nem nagy durranás. Én végül gorgonzolás, tökös, spárgás rizottót ettem, Anti bűnözött egy lasanga-val ami jó volt csak kevés. A kiszolgálás se volt túl fényes. Kávét már nem is kértünk.

Kávézni a városfalon kilépve a „várárok” szerű rész mellett egy helyi családi kis büféhez tértünk be. A dupla eszpresszó szuper volt. Ezután jött a lépjünk a fűre bár ki van írva, hogy tilos. ÁÁÁÁ muszáj volt, mióta itt élünk nem lépdeltem füvön. 

 

Aztán irány Rabat egy röpke 5 perces sétával át is értünk, a két város gyakorlatilag egybe van épülve. Itt egy máltai néni egy kis kápolnába lehúzott 2 euró adományra, csak mert betértünk a felirat szerint „itt minden információt megkaphat a katakombákról” tábla miatt. Na mindegy...adott egy kézzel készített „térképet”, hogy mi merre van. E nélkül is elboldogultunk volna. :-)

A Szent Pál Katakombákat néztük meg. Ezek a legnagyobbak. Itt is 5 euró volt a belépő és megérte! Nagyon profin és modernül van megcsinálva az egész kiállítás, illetve a katakombák látogathatósága is. Van egy nagy barna épület itt lehet megvenni a jegyeket majd az első teremben meg lehet nézni egy kisfilmet a katakombák történetéről a feltárásról. Majd a második teremben kiállítás van arról mire és hogyan használták anno ezeket. De közbe egy üveglapon lépkedsz és látod a lábad alatt magát a katakombát is.

Az első keresztények ezt a barlangrendszert a 4. századtól kezdve a 9.századig temetkezési helyként használták. Jelenleg 22 vagy 23 katakomba van feltárva és felújítva úgy, hogy kényelmesen látogatható eltekintve attól, hogy vannak helyek ahol nagyon szűkek és picik a folyosók, Anti szinte végig lehajolva közlekedett. Őszinte leszek a 15. után már nem mentünk le mindbe csak ahol fent a térképen látszott, hogy az egy nagyobb lesz.

A látogatóközpont mosdója is nagyon érdekes, az ajtókon és falakon a római kori higéniai szokásokról olvashatunk.

Mivel még maradt látnivaló mindkét városban, jövőre visszatérünk. A következő múzeumtúrát Vallettába tervezzük.