Nemrég
újra ellátogattunk Mdinába és most Rabatba is, a cél néhány
Múzeum meglátogatása volt és ebédelni valami jó kis helyen.
Mdinával
kezdtünk, a „csendes város” egyik kedvenc itt a szigeten, a
fallal körülvett városban alig pár százan laknak csodaszép
palotákban, minden egyes alkalommal újabb élmény sétálni a
falak között, és a városfalról varázslatos a panoráma.
Mi
azonban fejünkbe vettük, hogy múzeumokat nézünk. A városkapun
belépve jobbra található a Természettudományi Múzeum ezt anno
12 éve a nászúton kihagytuk. Hááát most se voltam odáig. 5
euró a felnőtt belépő, de szerintem nem ér annyit az egész. A
kiállítás nagy része a 60-as évekből való, azaz azóta tutti
nem nyúltak hozzá...okés értem én, hogy például a geológiai
rész nem változik, de modernizálni azért lehetne, akkor talán
élvezhetőbb lett volna. A harmadik emeleten a madaras rész már
újabb keletű, és jobb is.
Ezután
a 12 éve még élvezetesnek talált Medieval Times felé vettük
utunkat, kb. 3 szor jártunk körbe egy tömböt mire egy kis kávézó
és ajándékboltból megtaláltuk a kiállítás felé vezető utat
is. A belépő itt is 5 euró volt fejenként. És most nem ájultunk
el. Gyakorlatilag ugyanazt láttuk mint 12 éve, semmit se
változtattak rajta....ez van. Én bemásztam a viaszbábuk közé,
Anti is be akart, de nála megszólalt a riasztó :D. Szerintem ez se
ér meg ennyi pénzt hiszen 20 perc alatt végig jártuk a középkort
megidéző viaszbábus kiállítást.
Ezután
próbáltunk paleos voltunknak megfelelő étkezőhelyet keresni. Na
ebbe a városba se eszünk többet, a legtöbb helyen alig van
választék, vagy csak a szokásos gyors kaják, pizza, tészta, hal,
sült krumpli, sütik...betértünk végül a Bacchus Restaurantba. A
hely valóban nagyon szép. A bejárat után kövezetlen van egy
kisebb terem, csodás terítékkel, aztán az emeleten egy nagy
terem, ez is nagyon exkluzív simán el tudnék benne képzelni egy
esküvőt. A kerthelyiség egy kertben van virágokkal, bokrokkal és
fákkal, ez Máltán külön kuriózum. Szóval a hely nagyon csicsa,
a kaja nem túl nagy adag és nem nagy durranás. Én végül
gorgonzolás, tökös, spárgás rizottót ettem, Anti bűnözött
egy lasanga-val ami jó volt csak kevés. A kiszolgálás se volt túl
fényes. Kávét már nem is kértünk.
Kávézni
a városfalon kilépve a „várárok” szerű rész mellett egy
helyi családi kis büféhez tértünk be. A dupla eszpresszó szuper
volt. Ezután jött a lépjünk a fűre bár ki van írva, hogy
tilos. ÁÁÁÁ muszáj volt, mióta itt élünk nem lépdeltem
füvön.
Aztán
irány Rabat egy röpke 5 perces sétával át is értünk, a két
város gyakorlatilag egybe van épülve. Itt egy máltai néni egy
kis kápolnába lehúzott 2 euró adományra, csak mert betértünk a
felirat szerint „itt minden információt megkaphat a
katakombákról” tábla miatt. Na mindegy...adott egy kézzel
készített „térképet”, hogy mi merre van. E nélkül is
elboldogultunk volna. :-)
A
Szent Pál Katakombákat néztük meg. Ezek a legnagyobbak. Itt is 5
euró volt a belépő és megérte! Nagyon profin és modernül van
megcsinálva az egész kiállítás, illetve a katakombák
látogathatósága is. Van egy nagy barna épület itt lehet megvenni
a jegyeket majd az első teremben meg lehet nézni egy kisfilmet a
katakombák történetéről a feltárásról. Majd a második
teremben kiállítás van arról mire és hogyan használták anno
ezeket. De közbe egy üveglapon lépkedsz és látod a lábad alatt
magát a katakombát is.
Az
első keresztények ezt a barlangrendszert a 4. századtól kezdve a
9.századig temetkezési helyként használták. Jelenleg 22 vagy 23
katakomba van feltárva és felújítva úgy, hogy kényelmesen
látogatható eltekintve attól, hogy vannak helyek ahol nagyon
szűkek és picik a folyosók, Anti szinte végig lehajolva
közlekedett. Őszinte leszek a 15. után már nem mentünk le mindbe
csak ahol fent a térképen látszott, hogy az egy nagyobb lesz.
A
látogatóközpont mosdója is nagyon érdekes, az ajtókon és
falakon a római kori higéniai szokásokról olvashatunk.
Mivel
még maradt látnivaló mindkét városban, jövőre visszatérünk.
A következő múzeumtúrát Vallettába tervezzük.
