Fél év

Lassan 6 hónapja, hogy leszállt a gépem Máltán....

6 hónapja ilyenkor még a lakás kipakolása a cuccaink eladása várt rám, az uramra meg lakás keresés itt...aztán csak ideért mindenki szerencsésen.

 

Fél év, ennyi idő alatt sok minden történik, történt, talán valami kis számvetés is lehetne ez a bejegyzés...valójában meg olyan mintha csak most érkeztem volna, olyan gyorsan eltelt ez az idő.

Számokban: második albérlet, második város ahol élünk, uramnak első nekem a harmadik munkahelyem, macskából még mindig három van: D, számtalan új élmény és ismeretség...

Nem volt könnyű, bár ezt tudtuk már az elején, nyilván még most se az” igazi”, de mi is számít annak?

Együtt vagyunk, itt vannak a cicuk, van hol lakni, van munkánk, vannak új barátaink...de minden más.

Málta nagyon szép és cuki hely ha nyaralsz, mikor itt élsz jobban megismered. Nekem inkább Afrika mint Európa, talán kicsit Balkán??? Nagyon lazák, és nem tartják be a határidőket, nekem” kockának”- V.M. szavaival élve ez huuu kész idegbaj volt eleinte....már szokom:-) Az, hogy a főbérlő azt mondja holnap 4-re jövök és 2 hét múlva ide is ér...áh már fel se tűnik....

Nekem sok a szemét az utcákon....zavar no, olyan igénytelen...szerintem...főleg, hogy szombat meg vasárnap reggel a portája, háza, lakása előtt a legtöbb máltai még az utcát is felmossa...de vannak helyek....ami közterület semmi takarítás, semmi szemétszedés.

Gyakorlatilag kinn élnek az utcán. Mondjuk ebbe a dög melegbe nem is csodálom. Esténként ki ülnek a házak elé...simán az utcára szinte, ott esznek, isznak és beszélgetnek. Ja mondjuk a legtöbb lakás ami az utcára nyílik a pici, keskeny járdáról belelátsz a nappalijába, az életébe, kiülnek esznek az” előkertben” ami nem kert mert virág nem mindenhol van, a járda meg mellettük. Ugyanez reggel is. :-) Fura. 

 

Balkánról jut eszembe, hát szerintem lassan több a szerb, a bolgár, a macedón itt mint a máltai. Hááát na ők is fura szerzetek....a mi lépcsőházunk tele van velük meg itt a környék...anyám na Ők is másképp szocializálódtak mint mi....nagyon barátságosak (megjegyzem több kolléganőm szintén balkáni és nagyon kedvesek meg minden), de baromi hangosak! És nekik ez fel se tűnik, a nyitott ajtó a folyosón tök megszokott, a hangos zenével együtt...hát no...

Hiányoznak a barátok tudjátok az igaziak, akikkel ki lehetett beszélni mindent, fél szavakból is megértettük egymást...olyan még itt nincs. Bár már olyan otthonos érzés fogott el mostanság...mivel megyek az utcán és már vannak ismerősök akik rám köszönnek:-) megállunk váltunk pár szót...stb. Alakul ez csak lassan. Vagy nem? Mi a lassú és mi a gyors? Lehet ez a normális? Csak én vagyok már megint türelmetlen? :-) Ezen még dolgozni kell, még jobban ki kell lépni abból a korfontzónából és nyitni, nyitni még!

A munka, hát takarítani még mindig fárasztó... de legalább bejelentett állás és fizetnek érte, nem is olyan rosszul. :-) És vannak irigyeim is már! :D Komolyan! Az egyik néger csaj szerint” csókos” vagyok. Ha ha ha! 2 hónapja vagyok itt, konkrétan sz..rrá dolgoztam magam az első 13 napon, pihenő nap nélkül...a végén szó szerint sírtam egy pihinapért... azóta is nem csak az úgynevezett munkám végzem el, hanem mint a jó kisdobos ott segít ahol tud...főleg a főnöknek meg a supervisoroknak...nyilván azzal a nem titkolt céllal, hogy akár előrébb lépjek majd a ranglétrán...:-) Kollégák között sok a szerb, a macedón, bolgár, vannak néger lányok és fiúk, meg filippínók is, románok...stb. A légkör jó, a vezetők is emberiek, de hát a munka az munka amit ellenőriznek kérem és jól kell csinálni ennyi. :-) Szoktak lenni közös bulik, grillezések átlag havonta.

Viszont pihenésnek itt a tenger, a csodálatos táj és városok. Mindig azt mondom más ezért fizet!!! Mi meg csak lemegyünk 10 perc alatt a tengernél vagyunk. :-) Napozás vagy csak ülni este a parton és nézni a sziklákon a pici rákokat ahogy jönnek mennek, eszik a moszatot....a hullámok hangja...mindig megnyugtat. És jönnek még a kirándulások (csak jöjjön meg a Talljina Card-unk -erről majd írok még külön!) vár még Gozo meg Comino meg jaj annyi helyre el kell még menni...oh lassan listát és tervet kell készíteni. :-) Hogy fog örülni az uram! Kész van tőle ha betáblázom a pihenő napjait. 

 

Szóval semmi megbánás vagy ilyesmi, az egyik legjobb döntésünk volt, hogy ide jöttünk. Nagyon sokat tanultunk már eddig is – magunkról, a világról, angolból – és még ezer meg ezer élmény és feladat vár ránk itt. :-)